Nyelvében él a nemzet
Nyelvében él és alkot a nemzet, mert így lenne teljes a folyamat. Él és emlékszik, de hozzá is rak. Őrizve nyelviségét, egyben továbbadva örökségét, tudását és annak büszkeségét.
Persze, ha hagyják.
Elsőre tán észre sem vesszük. A többség tapasztal és szavakat alkot, mindenki számára érthetőt, egyértelműt. Olyat amelynek kimondva is ereje, feladata, célja van. Így fejlődik a nyelv, míg bele nem rondítanak. Használatba erőltetve céltalan kifejezést. Láthatatlanul gyilkolva, pusztítva a nyelvet és így a nemzetet is.
A magyar Országgyûlés 1999 nyarán törvényt alkotott a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérõl és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetekrõl.
Létrehozva a Katasztrófavédelmi törvényt. (1999. évi LXXIV. törvény)
Azóta is használjuk e céltalan kifejezést. Védjük a katasztrófát!
Lassan átmegy köztudatba, így látatlanul is butitva, pusztítva nyelvünket. Mintha ránk akarnák kényszeríteni a belenyugvást, a cél nélküliséget.
Katasztrófa védelem. Katasztrófa védelem.
Ma, 2013 március 15.-e van. Nemzetünk ünnepe.
A fél ország megfagyva, városok elzárva. Miért? Hogyan jutottunk el idáig? Kik akarhatták ezt?
Nyelvünkön keresztül is ránk erőltetve a tehetetlenséget, a mindenbe belenyugvást.
Kiáltsuk már hangosan innen lentről, hogy KATASZTRÓFA ELHÁRÍTÁS.
A magyar nyelv ugyanis egyértelmű és kifejező. A körülöttünk lévő világ tapasztalatából sarjad.
Egy eseményt ami kárt okoz azt ne védjük, hanem készüljünk fel.
2013. március 15.
Járási István
