Kalmopyrin

Rendbe hozott két szépséges nő.

Ők az én kalmopyrinjeim!

Külsőleg...

Belsőleg..

és kenegetve is lettem..

Miért?

Harmadik emeletről
zajlik kifelé az élet.
Búgnak és keringnek
társ és tüske között.

Szárnyaló galambok fenn.

(Emberek! Tüskével nem lehet elriasztani a szerelmet! Nem is rajzoltam be....elég a galambot nézni. .... fészket rak akkor is...)

Fátyoltánc

Mert nem csak a nők tudnak ilyet....

Csak mi szemérmeseknek születtünk.
Mi férfiak.
Ha lehet el is takarjuk magunkat.
..de tele pofával röhögünk a világba
..mellkasunk viszont feszül ha kell
..és stólánk is szárnyal ha kérik.

De tudjuk hátraszorított karral is jelezni:
..ide lőj nevető képembe, mellembe

Kibírom Istenuccse!

Gubancos egy akarás?

Azt akarom, hogy minden az enyém lehessen!

De ígérem!

A felkínáltak közül nagyon sok mindent vissza fogok tenni azzal, hogy nagyon köszönöm nincs rá szükségem.

:-)
(Biztos, ami biztos, a gubancomat azért rajzolom tovább)

Tomahawk

Azaz a Kalapácsfejű indián. (Tom a sólyom)
Ezzé váltam a hétvégén. Köszönve húgom kicsiny birkózó kedvű fiának. Német honból Magyarországra került kicsinységnek be akartam mutatni a várost.
Eltelt egy óra után be kellett látnom, ha indián törzsfőnöknek öltözöm és vadásztáncot járva végzem tán sikerem van. Be kellett látnom. Egy gyermek fejébe ma nem lehet okosságot beleverni még tomahawkkal, sőt fokossal sem.
Őt a Mátyás Templom helyett az előtte árusító bódék érdekelték és a tankok.

Harcra fel!

Gyerek korom óta figyelem a kezem.
Ahogy vált a valamibe kapaszkodóból, terelgetővé, kérővé, akaratosan mutogatóvá, kutatóvá, parancsolóvá. Majd megnyugvóvá és mindent simogatóvá.

De mindig így pihent, mint a skiccen.
Hüvelykujj elbújva, bebújva a négy tesó ölelésébe.

Aztán rájöttem. Harcra készült, mindig.

A te kezed mit mutat?