Gyerek korom óta figyelem a kezem.
Ahogy vált a valamibe kapaszkodóból, terelgetővé, kérővé, akaratosan mutogatóvá, kutatóvá, parancsolóvá. Majd megnyugvóvá és mindent simogatóvá.
De mindig így pihent, mint a skiccen.
Hüvelykujj elbújva, bebújva a négy tesó ölelésébe.
Aztán rájöttem. Harcra készült, mindig.
A te kezed mit mutat?
Fügét,fityiszt.:)
VálaszTörlésAz is nagyon jó.
VálaszTörlésTréfával vinni a napokat.
Nem tudom. Azt sose figyeltem, hogy mit mutat/mutatnak, de mindig féltettem/ féltem (ahogy a szemeimet is), hogy baja/ bajuk ne essen!Még simogatni kell vele/velük, ölelni, írni...És akárhogy nézem, mind egész embert kíván.
VálaszTörlés..de mennyire is érzed ösztönösen, hogy a féltésed és a tennivalójuk szépségét érzed a kezedben.
VálaszTörlésAz én kezem ha pihen,mindig is széttárt ujjaim körében teszi azt! :)
VálaszTörlésAkkor talán te egy nyitott, befogadó lélekkel vagy megáldva.
VálaszTörlésTetszik a rajzod, kifejező lett.
VálaszTörlésNekem csak akkor sikerült lerajzolni a kezem, amikor ínhüvely-gyulladást kapott és pihentetni kellett ;)
Milyen okos is a teremtő. A fontosakból kettőt tervezett, amik egyszerre sose romlanak el. Ínhüvely-gyulladást is csak az egyik kezed kapott.
VálaszTörlés:-D
Igen, mert a másikkal aztán már csak óvatosan kreatívkodtam :)
VálaszTörlésAmúgy addig nem gondoltam volna, hogy a gyöngyfűzés ennyire veszélyes hobbi...